A középkori pécsi egyetem tanárai

Az első magyar egyetem 1367. szeptember elsején nyitotta meg kapuit a középkori Magyar Királyság egyik kiemelkedő kulturális centrumában: Pécsett. A rövid ideig működő felsőoktatási intézmény történetéről, működéséről – amelyet a korszakban az általános gyakorlatnak megfelelően studium generalenak neveztek – meglehetősen kevés információval rendelkezünk, ezért sok esetben csak hipotézisek felállítására van lehetőségünk. A kedvezőtlen forrásadottságok következtében a középkori pécsi egyetem tanárai közül alig néhányat ismerünk, sőt több személy vonatkozásában csupán óvatos feltételezéseket fogalmazhatunk meg.

Galvano Bettini de Bononia

Az egyetem professzorai közül a bolognai származású kánonjogász, Galvano da ­Bologna a legismertebb. Felsőfokú tanulmányait Padovában végezte, ahol kánonjogi doktorátust szerzett (1361), majd a következő években a padovai egyetem kánonjog tanáraként tevékenykedett. Galvano első alkalommal 1371 szeptemberében tűnt fel a magyar ügyekkel kapcsolatos forrásokban. Ekkor XI. Gergely pápa (1371–1378) levelében arra szólította fel, hogy barátjával, Koppenbachi Vilmos pécsi püspökkel (1361–1374), a pécsi egyetem kancellárjával együtt törekedjenek az I. (Nagy) Lajos magyar király (1342–1382) és IV. Károly német-római császár (1346–1378) közti béke megteremtésére. Egy évvel később pedig Bachensteini Albert pécsi kanonok társaságában tárgyalt a magyar király diplomatájaként Avignonban a Szentszékkel. Az uralkodó diplomáciai testületének tagjaként tehát egyházjogi ismereteit a magyar király képviseletében (is) kamatoztatta. Fontos kiemelni, hogy ekkor a magyar diplomáciában foglalkoztatott szakemberek a királyi kápolna (capella regia) és a titkos kancellária (cancellaria secreta) szervezetéhez tartoztak, amelyek élén ­Vilmos pécsi püspök állt kápolnaispáni és titkos kancellári minőségben (1358–1374). Az említett főpap kiemelkedő szerepet játszott az első magyar egyetem létrehozásában, székhelyének kiválasztásában, valamint a professzorok javadalmazásában, amely – többek között – abból a felismerésből fakadt, hogy az eredményes diplomáciai missziók elvégzéséhez nélkülözhetetlen szakemberek képzése egy hazai intézmény felállítását igényli.

A 11. század eleje óta magas színvonalon működő székesegyházi iskolára támaszkodó új egyetemen az alapképzést nyújtó facultas artium mellett a legnagyobb hangsúlyt a jogi kar felállítására helyezték, ugyanis a korszak diplomatái számára mindenekelőtt a kánonjogi ismeretek voltak nélkülözhetetlenek. (Pécsett a ­teológiai fakultást nem állíthatták fel, az orvosi kar működésére vonatkozóan pedig nem rendelkezünk adatokkal.) Vilmos püspöknek egy elismert itáliai kánonjogászt sikerült Pécsre csábítania az említett Galvano Bettini személyében, aki az 1370-es évek elején kapott katedrát a Mecsek alján.

1372. szeptember 30-án kelt XI. Gergely pápa bullája, amelyben megerősítette Galvano professzori javadalmazását. Pécsi működéséért fejedelmi ellátásban részesült, ugyanis évi 300 ezüstmárkát (ez hozzávetőlegesen 600 aranyforintnak felelt meg), Ürög falu tizedét (amely 70 forintot tett ki), valamint a városban egy lakást kapott. Tekintve, hogy nyugat-európai kollégáinak oktatásból származó éves bevételei átlagosan nem haladták meg a 100 forintot, európai összehasonlításban ő volt a korszak kimagaslóan legjobban fizetett professzora. E kimagasló díjazás valószínűleg azzal magyarázható, hogy Galvano egyúttal a püspökség jogtanácsosa volt, továbbá a király és az egyház érdekében kifejtett diplomáciai tevékenységét is ily módon honorálhatta a püspök. Az egyetem további oktatóinak az említettnél bizonyosan sokkal szerényebb javadalmazással kellett beérniük. A püspök halálát követően elhagyta a várost, amely egyértelműen a főpappal fennálló szoros kapcsolatára utal. 1374 és 1376 között Bolognában, 1379–1382 között Padovában, majd pedig ismét Bolognában tanított. 1395 elején távozott az élők sorából. Több kánonjogi munkája ismert, melyek közül az egyiket (Repetitio in glossa Opinionem. Cap I. De constitutionibus) vélhetőleg pécsi működése idején írta.

Galvano járandósága kapcsán röviden érintenünk kell a tanárok fizetésének módját is. Az itáliai professzoron kívül mintegy 10 tanárral számolhatunk, fejenként legfeljebb 80 forint éves jövedelemmel. Ezek alapján – Galvano fizetésével együtt – évente 1400 forintot tett ki a tanári kar fizetése az első években. Minden valószínűség szerint a püspök elsősorban a pécsi egyházmegyében lévő kanonoki stallumokat felhasználva, azaz a káptalanokkal közösen tartotta fenn az egyetemet. A tanárok fizetésére szolgáltak a pécsi egyházmegyés prépostságok is: ezeket pápai engedéllyel a püspök az egyetem kánon- és római jogi tanárainak adományozhatta. E mellett más egyházi javadalmak birtokában is taníthattak a professzorok Pécsett, ugyanis két alkalommal (1367, 1376) felmentést kaptak pécsi tevékenységük idejére a helyben tartózkodás alól. Vilmos püspök három magyar kanonoki javadalom lefoglalására kapott felhatalmazást a Szentszéktől (1371), amely szintén az iménti feltételezést támasztja alá. Galvano da Bologna 600 forintos fizetéséhez vélhetőleg a pécsi székeskáptalan préposti stallumának évi 300 forintos jövedelmével járult hozzá a kanonoki testület. A középkori egyetemi oktatók egyházi javadalmakkal történő honorálása mindazonáltal általános jelenségnek számított Közép-Kelet-Európában, amint bécsi, prágai példák is igazolják.

Hermannus Lurcz de Nürenberga

A nürnbergi eredetű Hermann Lurcz pécsi működéséről mindössze egyetlen utalással rendelkezünk. 1379-ben a prágai egyetem Liber decanorum kötetébe feljegyezték, hogy Lurcz a pécsi egyetemről érkezett Prágába (Item in vigilia Trinitatis receptus fuit mag[ister] Hermannus Lurcz de studio Quin[queec]cle[sien]si d[edit]). Mindebből tehát egyértelmű, hogy az illető pécsi studium generalealma ­materben katedrát. Pécsi tevékenységéről közelebbi információval nem rendelkezünk, következésképpen csak feltételezhetjük, hogy az első magyar egyetem tanára volt, amelyet megerősíthet az a tény, hogy Pécsről történő távozását követően Prágában a szabad mesterségek tárgyait tanította. Mindebből pedig arra következtethetünk, hogy Pécsett a facultas artium oktatója lehetett. 1382-ig adatolható prágai tanári munkája mellett orvosi tanulmányokat folytatott.

1386 tavaszán már Bécsben találjuk, ahova valószínűleg az egyetem újjászervezésén fáradozó III. Albert herceg hívta. Hamarosan az egyetem orvosi fakultásának elismert professzora lett, amelyet jól szemléltet, hogy a kar dékánjává is megválasztották (1389), sőt az ő nevéhez fűződik az orvosi kar szabályzatának összeállítása. Tekintélyét jelzi, hogy 1390-ben az egyetem rektorává választották. Időközben Bécsben teológiából is doktori fokozatot szerzett (1392), majd 1395-től az erfurti egyetemen teológia- és orvosprofesszorként működött. 1396-ban az egyetem rektorává választották.

Tudományos tevékenységének egyetlen ismert alkotása a De paralogismis circa materiam SS Trinitatis fieri consuetis című filozófiai értekezés. 1399 körül hunyt el.

Pál szebeni prépost

Ugyancsak a pécsi egyetem tanáraként működhetett Pál szebeni prépost, akit 1369-ben pápai jóváhagyással avattak doktorrá Pécsett. Ezt követően Pál vélhetőleg az egyetem jogi fakultásán oktatott. Nem példanélküli a középkori egyetemek szervezésének első időszakában, hogy az arra alkalmas, megfelelően képzett személyek szentszéki engedéllyel doktori fokozatot szereztek, ezzel is elősegítve az adott egyetem (fakultás) megfelelő működését. Pált nem Vilmos püspök, az egyetem kancellárja avatta doktorrá, melynek a főpap hivatali elfoglaltsága vetett gátat. A püspököt egyik közeli munkatársa, a királyi kápolnában dolgozó Kathó László kánonjogi doktor képviselte, aki maga is diplomáciai szolgálatokat látott el.

Rudolf pécsi prépost

Neve alapján német nyelvterületről származhatott az a Rudolf nevű személy, aki 1372-től feltehetőleg az egyetem kánonjogi karán működött. Az illető a szabad művészetek mestere és a kánonjog licenciátusa grádusokat egy közelebbről nem ismert egyetemen szerezte. Vilmos püspökkel fennálló kapcsolata révén kerülhetett Magyarországra, ahol vélhetőleg először a királyi kápolnában nyert alkalmazást. Később Vilmos püspök kérésére kaphatott kanonoki stallumot az egri székeskáptalanban (1372; 1361-ig Vilmos állt az egri káptalan élén), melynek birtokában tanított Pécsett. Később, a pécsi székeskáptalan préposti stallumának szabaddá válásával e jól jövedelmező méltóságot viselte (1383–1400).

Czudar Imre

Az említetteken kívül további három személyről tételezhető fel, hogy esetleg a pécsi studium generale tanárai voltak: Kolozsvári Jakab egri kanonokról, Szlavóniai Miklós pozsegai prépostról, valamint Czudar Imre kalocsai, majd fehérvári prépostról, pécsi, csanádi, egri kanonokról. Közülük leginkább utóbbiról képzelhető el a pécsi professzorság. Ő a szabad művészetek mestereként és kánonjogban járatos személyként tűnt fel forrásainkban, s mindemellett a királyi kápolna tagjaként (és pécsi javadalmasként) Vilmos püspökkel is szoros kapcsolatban állt. Mindazonáltal csak rövid ideig lehetett az egyetem tanára, ugyanis 1376-ban elnyerte a váradi püspökséget, melyet követően bizonyosan nem folytatta tovább e tevékenységét.

Fedeles Tamás